2009 május 22. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
olyan mehetnékem van! pedig egész nap úton voltam, és mégis, bulizni, lazítani, kikapcsolni kellene. délután már hangoltak a városban, és ahelyett hogy arra kerültem volna kötelességtudóan hazajöttem. miért is? ma van városunk napja, egy hete tart a borfesztivál, és még ki tudja mi? én meg itthon punnyadok a gép előtt. ez nem normális, és én sem. igaz senki sem állította az ellenkezőjét.
iszom egy kis tokajit, megkínálhatlak vele?
2009. május 21. csütörtök
2009 május 21. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
Ha most azt gondolod, hogy milyen jó lesz majd, ha nyugdíjas leszel, mert mindenre lesz időd, főleg magadra, hát akkor nagyot tévedsz! Néhány hónap leforgása alatt sikerült megfejtenem a titkot, ami arról szól, hogy a nyugdíjasok mindig sietnek, semmire nincs idejük! Ez így igaz! És tudod miért? Mert mindenki az ő hatalmas szabadidejére pályázik, az ő idejét osztja be(el)!- Csak hívd fel!- Csak vidd (hozzad) el! – Csak írd meg!- Csak nézd meg, van-e!
Nem folytatom a ‘csak’ kezdetűeket.
Csak nagyon elegem van belőle, és ha visszabeszélek, hogy én akkorra mást terveztem tenni, na akkor jön az értetlenkedés.
*****
Nagyon-nagy néni, hát ez egyre érdekesebb lesz számomra, és egyre dühítőbb, nem a néni, hanem a csatolt részei, ahogy a homokba dugják a fejüket, és reménykednek! Persze, a remény nagyon fontos, meg szép is, csak nem mindig praktikus. Úgy értem, hogy azért, mert remélek valamit, a dolgokat praktikusan is kell(ene) szemlélni, illetve nem csak szemlélni, hanem tenni is érte valamit. Ebben a témában most k*rvára megmakacsoltam magam, és a napi látogatáson kívűl nem vagyok hajlandó tenni egyebet. Mondtam már, hogy én egy kérdést csak egyszer teszek fel? Ha nincs válasz rá, akkor sem kérdezem többet! Hiába tátonganak a hatalmas lyukak az oldalamon, jusztse! Hogy miről is van szó? A néni további elhelyezéséről. Hétvégi (az elmúlt!) megbeszélés elmaradt, egyedül nem dönthetek, végülis nekem senkim! Az unokahúga, aki anyósom testvére, úgy néz ránk mindig, mint varjú a szarra! Szinte csak azt nem kérdezi meg, hogy mi a bánatosnak megyünk látogatni minden nap a nénit! Rettentő okosnak képzeli magát! Azért azt szívesen megnézném, mekkorára kerekedik a szeme, ha a nénit hazaadják a kórházból?! Mit fog vele kezdeni? 24 órás ügyeletet ki fog a néni mellett adni? és egyáltalán! De reménykedni, azt nagyon tud! Csak gondolkodni nem!
Szívtelennek, gonosznak látszom? Lehet, ezt is vállalom!
Szép napokat nektek, meg ölelés, meg pussszantás!
2009 május 12. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
Csak távírati stílusban:
második hete nagynéni kórházban, minden nap összeszorult gyomorral lépek be a kórterembe, ott van még? Állapota változó, néha reménytkeltő, olykor azt gondolom ez már a vég. Én úgy látom, – nem tudnám megmagyarázni, hogy mi az amit látok- hogy már elindult az útján, néha megtorpan, aztán tétován, megadva magát lépeget tovább… Fájdalmas dolog ez, különösen kicsi fiam viseli nehezen, szemrehányást tesz magának, tőlem várja a választ, de a választ én sem tudom. Huszonévesen nem könnyű szembesülni a kikerülhetetlen véggel.
****
dolgom ezer, a mindennapi kórházi látogatás is időbe telik, de azért be-bekukkantok a kedvenceimhez.
ölelés nektek, majd jövök!
Ui: köszönöm a simiket, meg a játszási lehetőséget is, majd egy kicsit később, jó!?
2009.május 5.
2009 május 5. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
Abba egyelőre belegondolni sem merek, hogy mi lesz akkor, ha a nagyon-nagy nénit kiengedik a kórházból. Csütörtök este került be, 240-es vérnyomással, baloldali lebénulással. Családunkra jellemzően nem értesített bennünket senki, megvárták míg én kezdem el hajkurászni őket, hogy mi van a nénivel, hol van? Ez volt pénteken, temetőjárat lett volna, de nem vette fel a telefont, így hívtam fel az unokahúgát aki a nénivel egy házban lakik, na ő aztán jól felvilágosított. Azóta minden nap rohanunk be hozzá, sajnos 98 évesen a szervezet már nem annyira öngyógyító, mint korábbi életszakaszban. Állapota hullámzó, vannak teljesen tiszta időszakai is, de jellemzően inkább zavart szegénykém. Az egészségügy csodáiból ismét izelítőt kaphatunk, és nem igazán tudom, mit lehetne ellene tenni. A nemtörődömséget, mondhatni durvaságot lehet átfordítani emberségesebbé pénzzel? Vasárnap este arra léptem be a kórterembe, hogy a nővérke igen gorombán szólt rá a néninkre, akiről ugye tudjuk, hogy rosszul hall, és rosszul lát, és most már a mozgása is korlátozott. Négyágyas kórteremben fekszik, a négyből három beteg ágyhoz kötött, a negyedik néni járókerettel rodeózik a folyosón. Nem részletezem tovább, de órák telnek el, amíg egy nővér bemegy a kórterembe rendet tenni, és szegények ott fekszenek kiszolgáltatottan magukra hagyva. Az emberből önkéntelenűl szakad ki a gondolat: Istenem, csak ne így!
április 24. Szent György napja
2009 április 24. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
Isten éltesse a Györgyöket !
Április 24. Szent György napja, a sárkányölőjé, aki a lovagok, katonák, fegyverkovácsok, vándorlegények védőszentje volt. A legenda szerint megölte a sárkányt és kiszabadította fogságából a királylányt.
|
drága mama!
2009 április 24. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
-Hová viszed ezt a két kövér libát?
-Az anyósomnak. Tegnap azt mondta, hogy fél életét odaadná egy libáért.
***
Két anyós beszélget:
– Milyen szép ősz haja van a kedves vejednek!
– Látod, valójában ezt is nekem köszönheti.
***
Friss jogosítványos lány elöször viszi haza anyósát. A mama kiszáll, és mondja:- Nagyon szépen köszönöm!
– Szívesen-mondja a lány.
-Nem neked szóltam- válaszolja az anyós- hanem Istennek!
***
A BOLDOGSÁG KÉT LEGFONTOSABB ELEME: A KITŰNŐ EGÉSZSÉG ÉS A POCSÉK MEMÓRIA.
április 21. kedd
2009 április 21. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
Nem lopott el ám a nyuszika, sőt a locsolkodók sem, meg senki sem. A tavaszi -vagy inkább nyári- zsongás meghozta a munkát, és ez jó. Kapirgálok az udvaron, a kertben, festegetem a kerítést, utókezelem az új burkolatot, muskátlit ültettem, lehet énekelni: muskátlis ablakom…Közben be-bejön egy kis meló is, péééz érte, az meg majd egyszer, de akkor aztán majd jó sok. Most várakozó állásponton vagyok, hogy mikor is induljak el világgá, mert holnap nagy szükség lesz ám a szakértelmemre, meg a két dolgos kezemre… Erről nem vagyok meggyőződve, de majd látom!
Húsvét hétfőn majdnem elmentünk a vadasparkba, de a tömeget meglátva elsomfordáltunk, majd máskor, a füvészkertbe viszont könnyedén bejutottunk, bár ott is volt látogató elég, és minden virágzott és illatozott. A vasárnapi kutyakiállítást kihagytam, már kell egy kicsit itthon is lenni, de hogy mégsem legyek mindig itthon, szombaton színház, kíváncsi vagyok milyen lesz!
és számomra legnagyobb élmény, szerdán megkerestem a régi-régi barátosnőmet, akivel kiszámoltuk, hogy hány éve is nem!?
mennem kell, szép napokat nektek!
2009. május 25. hétfő
2009 május 25. | Szerző: mérleg, bizonytalanság
Na Kedveseim! Tegnap estefelé kijutottam a hídivásárba, mert hogy az is volt (rengeteg bóvlival, és néhány igazán értékes darabbal), meg bezártuk a borfesztet! Igaz csak most láttam a kommenteket, Gagó kedvéért megkóstoltam egy kékfrancost is! Igazából nem nagyon szeretem a száraz borokat, de ez nagyon finom volt, ha jól sejtem félszáraz(vagy félédes?). Márti! Te reggel olvastál, én meg este kínálgattam az italt, ott még nem tartok, hogy reggel azzal kezdjem a napot, csak számolatlan mennyiségű kávéval!:)) Ennyit az alkoholizálásról!
Mindenféle híreket hallani a kicsihazánkat kerülgető viharról. Nálunk most borult az ég, és rettentő fülledt a levegő, olyan vihar előtti csend van, nem mintha hiányozna a vihar, de egy csendeskés eső az jó lenne! Délelőtt még jót szaunáztam a “mi autónkban”. Most még be kell rohanni a nagyon-nagy nénit megnézni. Éjszaka rosszat álmodtam vele kapcsolatban, muszáj a végére járnom, hogy mi van. Remélem a mai nap különben is a végére tudunk járni egy-két nyitott kérdésnek. Az álmomban elkövetett kiabálásra remélhetőleg nem kerül sor. Ja és még főznöm is kellene valamit, tegnap mindent felfaltunk, és még lakógyűlésre is mehetek, utána vélhetően lecseng ez a nap is.
A lecke fel van adva, hajrá! Szép napot!
Oldal ajánlása emailben
X