2009. május 21. csütörtök

2009 május 21. | Szerző: mérleg, bizonytalanság |

Ha most azt gondolod, hogy milyen jó lesz majd, ha nyugdíjas leszel, mert mindenre lesz időd, főleg magadra, hát akkor nagyot tévedsz! Néhány hónap leforgása alatt sikerült megfejtenem a titkot, ami arról szól, hogy a nyugdíjasok mindig sietnek, semmire nincs idejük! Ez így igaz! És tudod miért? Mert mindenki az ő hatalmas szabadidejére pályázik, az ő idejét osztja be(el)!- Csak hívd fel!- Csak vidd (hozzad) el! – Csak írd meg!- Csak nézd meg, van-e!

Nem folytatom a ‘csak’ kezdetűeket.

Csak nagyon elegem van belőle, és ha visszabeszélek, hogy én akkorra mást terveztem tenni, na akkor jön az értetlenkedés.

*****

Nagyon-nagy néni, hát ez egyre érdekesebb lesz számomra, és egyre dühítőbb, nem a néni, hanem a csatolt részei, ahogy a homokba dugják a fejüket, és reménykednek! Persze, a remény nagyon fontos, meg szép is, csak nem mindig praktikus. Úgy értem, hogy azért, mert remélek valamit, a dolgokat praktikusan is kell(ene) szemlélni, illetve nem csak szemlélni, hanem tenni is érte valamit. Ebben a témában most k*rvára megmakacsoltam magam, és a napi látogatáson kívűl nem vagyok hajlandó tenni egyebet. Mondtam már, hogy én egy kérdést csak egyszer teszek fel? Ha nincs válasz rá, akkor sem kérdezem többet! Hiába tátonganak a hatalmas lyukak az oldalamon, jusztse! Hogy miről is van szó? A néni további elhelyezéséről. Hétvégi (az elmúlt!) megbeszélés elmaradt, egyedül nem dönthetek, végülis nekem senkim! Az unokahúga, aki anyósom testvére, úgy néz ránk mindig, mint varjú a szarra! Szinte csak azt nem kérdezi meg, hogy mi a bánatosnak megyünk látogatni minden nap a nénit! Rettentő okosnak képzeli magát! Azért azt szívesen megnézném, mekkorára kerekedik a szeme, ha a nénit hazaadják a kórházból?! Mit fog vele kezdeni? 24 órás ügyeletet ki fog a néni mellett adni? és egyáltalán! De reménykedni, azt nagyon tud! Csak gondolkodni nem!

Szívtelennek, gonosznak látszom? Lehet, ezt is vállalom!

Szép napokat nektek, meg ölelés, meg pussszantás!