2009. dec.8.

2009 december 8. | Szerző: mérleg, bizonytalanság |

Ez a hét is jól kezdődött, de tényleg! Reggel tejföl ködben autóztam fodrászhoz, hajfestés közben viháncoltunk, mint valami tinik. Tartott is a jókedv bennem még akkor is amikor a festék lemosása után a tükör elé ültem. -Te nem lett ez sötét?-Áááá, nem! -OK. Fodrászom ellibben lánykája felé sutyorognak valamit, és jön a lány, hogy akkor ő most csinál nekem szőke melírt- Most? – Ühüm… -Jó, te tudod!Lett szőke melírom, merthogy a kedves mama sötétszőke festéket kavart, az pedig sötét. És közben érkezett esemes: 45 napja tartozok, legyek szíves haladéktalanul fizetni! Innentől kezdve vége lett a jókedvemnek, és jött az őrület!Fodrászatban nem akartam közkinccsé tenni, hogy mi történt, igy hazafelé hívtam az ügyintézőt, hogy ez már megint mi???? Ügyintézőnek is jó napja lehetett, mert nagyon jót derült ezen, én meg szétrobbanok a méregtől, útálom ezt az esemeses ügyféltájékoztatást! Utána néz, visszahív. (ugyanez a cég nullázta le szeptemberben a számlámat!) Aztán jött sorba, csőstül! nem részletezem, de este felé már világgá akartam menni, hogy elbújdossak! Maradtam. Meg is lett az eredménye! Ma reggel ébredés után negyedperccel érezm ám, hogy a szívem ver mint  őrült, mérő előkap, a pulzus 186. Itt a vég! De rosszul gondoltam, még nincs! Gyógyszert bekap, félóra múlva semmi bajom, indulhat a nap. Hogy miért mindig decemberre gubancolódnak össze a szálak, fogalmam sincs, úgy érzem a hullámok átcsaptak a fejem fölött, és már fuldoklok. Nyilván ezért dobolt a torkomban a szívem.

Vigyázzatok magatokra!