2009. november 6. péntek

2009 november 6. | Szerző: mérleg, bizonytalanság |

Tegnap hajnali negyed kilenckor nagy kómásan próbálok eljutni a kávéfőzőig, hát látom ám, jeti járt nálunk. Hatalmas sáros lábnyomok szerte a házban. A távozó sárpacnikból ítélve elment. Kávésbögrével a kezemben, nagyra nyílt szemekkel, összehasonlító vizsgálatot végeztem. Most akkor tényleg jeti, vagy picifiú 46-os sáros cipő nyoma? Másik cipellő előkap, sárnyomba illeszt, stimmel. Mégsem jeti! Hálaistennek! Azért jó ám, ha egy útépítő van otthon, na nem azért, mert épít nekem magánutat, hanem mert a nyomaiból megtanulhatom az útépítés anyagait. Azt is megtudhatom, hol tartanak a pályaszerkezet építésében, mert ha már a bitumen-emulziót kell körömlakk lemosóval felcsalogatnom a járólapról, akkor már nem sokára járhatunk az úton. A projekt befejezéshez-átadáshoz közelít. Még szerencse, hogy a szalagkorlát nem könnyen ragad bele a cipőtalpába! Azt hogy vinném ki? Járhatnék folyton a MÉH-be vele!

A tegnapi nap másik tanulsága, sokadszorra bizonyítottan: Igaza volt-van a Rókának, nem mindegy, hogy hánykor érkezel! Mert ha váratlanul jössz, nem tudom mikorra  öltöztessem ünneplőbe a szívem!

De lehet, hogy nincsen is ennek nagy jelentősége, csak én képzelem. Öregszem, így is-úgy is. DE Kedves régebb óta öregszik!:)))

Legyen szép napotok!