szeptember 1. 2009.

2009 szeptember 1. | Szerző: |

Valami szégyenletes,elítélendő dolgot követtünk el. Azzal, hogy a nagyonnagy nénit nem dugtuk semmilyen otthonba, hanem a saját lakásán ápoljuk dédelgetjük, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ha menni kell, akkor a megszokottból menjen a szerettei közül. Én balga tegnap orvost hívtam hozzá, nézné meg, mert én nem vagyok szakember, csak érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, és ezek ezt diktálták. Gyors beutaló írás, mentő hívás,  egy kísérlet részemről: muszály ezt?- igen mert… Úgy éreztem, hogy becsaptam a nénit, hogy nem vigyáztam rá eléggé, hogy nem tudtam megkímélni a lelketlen, közömbös, megalázó “ellátástól”. Tegnap ezen dühöngtem, sírtam, és kértem, hogy tudjon a néni innen valahogyan megszökni, mert ez olyan mélységesen megalázó, embertelen. Az imént egy telefon a főorvostól, hogy akkor küldené haza a nénit, mert ellátták, és minden rendben, és ha én nem akarom a nénit otthonba elhelyezni, akkor viseljem ennek  minden ódiumát! -Eddig is ezt tettük!- Erről ennyit!


Hát ez a mi vétkünk, ami úgy látszik az egészségügyben teljesen elfogadhatatlan, és elítélendő, és velem is úgy beszéltek tegnap is, és most is a telefonba, mintha egy hülyegyereknek akrnák megmagyarázni, hogy miért is hülyeség amit csinál!


Nem akarok ebből a hülyeségemből sem kigyógyúlni, nekem így nyugodt a lelkem, csak a torkomat szorongatja a sírás, ki tudja mitől

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Eliana says:

    Ilyenkor csak sóhajtozni tud az ember…és reménykedni, hogy soha nem öregszik meg… 🙁

  2. forgószél says:

    Ne emészd magad Bizonytalanom!:(
    Tudod:amit a szíved diktál-úgy helyes…Azt pedig hogy mit gondol AKÁRKI,tojd le…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!