egy szusszanatnyi időm van, beugrottam körbe nézni, és Forgószél visszagyütt közénk, de jóóó!!!
valaki átberhelte tegnap vagy mikor a gépemet, akkora bötűk vannak benne, hogy nem győzök görgetni le-fel, aztán meg jobbra, na majd írok az üzenőfüzetbe illetékes elvtárs – úrnak, hogy csinálja vissza, mert ez nekem így nem jó.
továbbra is éjszakás nővér vagyok, igaz ugyan hogy teljesen lemerülőben, de még vagyok… a nagyonnagy néni, szegény, hát nem is tudom, mit mondjak. nappal egy szót sem szól senkihez, csak a fejével int, hogy igen vagy nem, nodemostaztán az elmúlt éjszaka pótolta a többnapos némaságot, szónokolt hajnalig, de nyilván héberül, mert egy szó nem sok, annyit sem értettem belőle.
furcsa helyzetek adódnak.
nehéz azt egy férfiembernek megérteni, hogy az első helyről lecsúszott a többi közé, már nem ő az első, mindent és mindenkit félresöpörve, hanem most a néni az első, hozzáigazítva az összes többi teendőt, programot (ami ugye nincs mostanában!)
egyensúlyozok, talán sikerül összhangot teremtenem, igyekszem!
tv-t azt nem nézek, mert akkor nem hallok tőle, és nekem most hallanom kell, így olvasok esténként – éjszakánként, a tizenegyedik könyvnél tartok, a szépirodalmat felhígítom egy kis szenny-irodalommal(bocsi:bulvárlapok!) is (story, best, bors) ezeket már úgy kapom kiolvasva, pénzt ilyenért nem adok!
na menek, készülődök az éjszakai műszakra.
ez erő legyen velünk!