2009 június 23. | Szerző: mérleg, bizonytalanság |

Az elmúlt hét valami agyrém volt. Hétfő reggel egy kellemetlen(kedő) telefonhívással kezdődött, ami napjában többször megismételtetett. Közben én igyekeztem a számítógépemet működőképessé tetetni, azt hiszem csütörtökön kaptam vissza, újra kellett telepíteni rajta mindent, mert töredezett volt a nemtom mije. Cseregépen dolgoztam közben, elvonási tünetekkel, mert net az nem volt, csak tegnap délutánra gyógyult az is a helyére. De még maradjunk a múlt hétnél, kedden olyan szinten elborultam, hogy egy újabb veszekedős – kiabálós telefonhívást egyszerűen kinyomtam. Aztán másfél nap csend következett,  egyszer csak a HÍVÁS, természetesen mintha mi sem történt volna! Tényleg történt valami? Így néhány nap távlatából azt gondolom jól tettem, tudunk mi kultúráltan is megbeszélgetni a dolgokat egymással, és a szótárba visszakerültek az olyan udvariassági formulák, mint a kérem és köszönöm!

A másik feszülős téma: a nagyon-nagy néni. Jövő héten hazaküldik az intézetből, az elhelyezési kérelmet csak pénteken tudtam leadni az otthonban, némi félreértés és nemakarás miatt. Remélem megoldódik ez is! Van még néhány megfutni való köröm ebben a témában, nagyon szeretném, ha a helyükre kerülnének a dolgok. Igaz, ez mind hivataljárásos-ügyintézős dolog, de aztán… nagyon jó lesz!

Szombaton majdnem elmentünk a múzeumok éjszakájára, a fogadalmi templom tornyának megmászása lett volna az elsődleges cél, hogy ezt hogy találtam ki a jól fejlett tériszonyommal, nem tudom, de este felé olyan szélvihar kerekedett, hogy le kellett mondanunk róla! Na majd jövőre! És a tiszavirágzást sem láttam, itt élek már időtlen-idők óta a Tisza-partján és még egyetlen-egyszer sem sikerült megnéznem.

Péntek estére elkezdett a vesém fájni, egyáltalán tud fájni? Tud ám, de még mennyire! De hogy miért pont hétvégén esik belém a filoxéra? Biztosan azért, mert tudja, hogy csak ügyelet van, oda meg úgysem megyek. Szerintem az egész heti dilim csúcsosodott ki ebben a fájdalomban. Hétfőn reggel meglátogattam a háziorvosunkat, azt mondta, hogy ez nem az, hanem gerincből kisugárzó fájás. Adott beutalót laborba, mondván ez nem jár le, ha van időm-kedvem, akkor menjek. Egy másik rendelésre is írt már vagy 3 beutalót, de az ottani orvos nem igazán kedvemre való, így nem is mentem, most már nem is erőlteti. Na jól kipanaszkodtam magam, ez volt az itt fáj-ott fáj fejezet.

Bővült a munkaköri leírásom, kosztosam van reggelire és ebédre is (eddig csak vacsorára volt), valaki azért megmondhatná, hogy mi a fenét főzzek minden nap, úgy könnyebb lenne!

Szép napokat!